|
VEGYI ANYAGOK SZABÁLYOZÁSA
REACH |
PRTR/EPER |
SEVESO
REACH
 Az
Európai Unió 1998-ban döntötte el, hogy a vegyi anyag
politika reformja nem tűrhet további halasztást. A tervezet
előkészítése során már hatalmas vita alakult ki a ipar
és a környezetvédelem szereplői között. Az Európai bizottság
az első tervezetet 2003. október 29-én jelentette meg,
de ebből új jogszabály leghamarabb 2005-ben lesz.
A jelenlegi hazai és EU-s szabályozás megkülönbözteti
az 1981 előtt piacra vitt vegyi anyagokat, melyek "meglévő
anyagnak" számítanak számuk 100.106. Az 1981 után
bevezetett anyagokat "új anyagnak" nevezzük.
Míg az új anyagokat részletekbe menőkig tesztelni kell
egészségügyi, környezeti kockázatok szempontjából, ilyen
előírás nincs a több mint százezer "meglévő anyagra".
A mostani rendszer támogatja a "meglévő",
nem vizsgált anyagok további használatát, mert ez olcsóbb
és könnyebb. Ennek eredményeképpen az 1981 óta bevezetett
anyagok száma csupán mintegy 3.000.
A REACH (Registration, Evaluation and Authorisation
of Chemicals, ami magyarul a "Vegyi Anyagok Regisztrációja,
Kiértékelése és Engedélyezése") célja, hogy a vegyi
anyagokat forgalomba kerülésük előtt egészségügyi és
környezetvédelmi szempontból ellenőrizzék. A tervezet
elsődleges jelentősége, hogy szemléletet vált: ezentúl
a gyártó felelőssége lesz bizonyítani termékének biztonságosságát.
Ez minden uniós országra nézve kötelező érvényű lesz.
A REACH alapján megismerhetjük a gyakoribb forgalomban
lévő "meglévő" anyagok egészségi és környezeti
kockázatát, illetve amelyek nagyon veszélyesnek találtatnak,
és a társadalmi hasznuk sem bizonyítható, be lesznek
tiltva. Az új jogszabály célja az emberi egészség megóvásán
túl vegyipar versenyképességének fenntartása és innovatív
képességének javítása, azaz, hogy az elavult káros anyagok
helyett új, korszerűbb anyagokat fejlesszenek.
A REACH várható költségei a vegyipar (2,3 milliárd)
és a további felhasználók (2,8-3,6 milliárd) számára
összesen 4,0-5,3 milliárd Euró költséget jelentenek
a bevezetést követő 10-15 évben. Az egészségügyi és
a környezetvédelmi oldalon viszont a megtérülés egy
nagyságrenddel nagyobb, becslések szerint eléri az 50
milliárd Eurót a következő 30 éves periódusban.
A rendszer három részből áll, a regisztrációból,
a kiértékelésből és az engedélyezésből. A REACH 2003
tavaszán megjelent változata szerint a vegyipari cégeknek
minden általuk egy tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott,
felhasznált vagy importált anyag egészségügyi és környezeti
hatásait kell megvizsgálniuk, azaz regisztráció köteles.
Ez körülbelül 30 ezer anyagra vonatkozna. A legutóbbi
REACH előterjesztés szerint csak a 10 tonnánál nagyobb
mennyiségben gyártott, felhasznált vagy importált anyagokra
vonatkozna a szigorú szabályozás (ami már csak 10 ezer
vegyi anyagot érintene), 1 és 10 tonna között csak egyszerűsített
regisztráció lenne; illetve a polimerek (mint pl. a
PVC) kikerülnének a rendelet hatóköréből. A rendszer
koordinálására létrehozzák az Európai Vegyianyag Ügynökséget,
mely feladata az adatok értékelése, az engedélyek megadása
és az adatok nyilvánosságra hozatala lesz. Szeretnénk
kiemelni, hogy a REACH jelenlegi formájában az elővigyázatosság
elve háttérbe szorul, azaz számos esetben a gazdasági
érdekek a környezeti és egészségügyi szempontok elé
kerültek. Az új előterjesztés talán legnagyobb hiánya,
hogy az engedélyeztetés során a kötelező helyettesítés
elvét nem írja elő kötelezően, tehát a káros, veszélyes
anyagokat nem kell helyettesíteni, még akkor sem, ha
rendelkezésre áll is megfelelő és elérhető alternatíva
kiváltásukra.
A REACH magyar vonatkozásai és hatása
a vegyiparra
A vegyipari termékek és szolgáltatások piaca várhatóan
érintetlen marad, mivel a fogyasztók továbbra is igényt
tartanak rájuk, azzal a különbséggel, hogy elvárják
azok biztonságosságát. Mindez elősegíti az innovációt,
egy biztonságosabb, zöldebb termékeket előnyben részesítő
rendszer keretein belül.
A vállalatoknak is komoly érdekeik fűződhetnek a REACH
támogatásához, hiszen pontos és minőségi információra
számíthatnak vegyianyag-beszállítóiktól. Ezen túlmenően
visszanyerhetik a közvélemény bizalmát a textíliákban,
bútorokban, játékokban, elektromos berendezésekben,
gépkocsikban és egyéb termékekben használt vegyi anyagok
iránt.
Fontos tehát felismernünk, hogy a szigorúbb vegyi anyag
szabályozás új piaci lehetőségeket tárhat fel, hatására
biztonságosabb, zöldebb jelenhetnek meg a piacon, a
vállalatok pedig learathatják a jó hírnév és a fogyasztói
bizalom gyümölcseit.
EPER - PRTR
Számos országban tettek már kísérletet
az ipari források szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozó
adatainak jegyzékbe, avagy adatbázisba foglalására.
Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási Jegyzék (European
Pollutant Emission Register: EPER) létrehozása az Európai
Tanács 96/61/EC számú Integrált Szennyezés-megelőzésről
és Ellenőrzésről (IPPC) szóló irányelvének egyik alapeleme.
Erről az irányelvről röviden annyit, hogy újfajta, integrált
szemlélettel szabályozza a környezetre jelentős hatást
gyakorló (főleg ipari) tevékenységekből származó szennyezések
megelőzését és ellenőrzését. Az integrált szemlélet
azt jelenti, hogy az egyes környezeti elemekbe történő
kibocsátások, a hulladékgazdálkodás, a zajkibocsátás
illetve a létesítmények működése és irányítása egyszerre
kerül szabályozásra.
Az EPER haszna és célja
Az EPER fő célkitűzése, hogy a különféle szennyezési
forrásokról összehasonlítható adatokat rögzítsen és
tároljon egy integrált jegyzék vagy adatbázis formájában.
Az EPER-nek mind a közvélemény, mind a szakma, mind
a kormány kitűnő hasznát veszi. Az EPER célja, hogy:
ˇ a nyilvánosság számára hozzáférhető jegyzék formájában
adatokat regisztráljon, ezáltal növelje a tájékoztatás,
az átláthatóság és az összehasonlítás hatékonyságát;
valamint, hogy összehasonlítsa az egyes létesítmények
és ágazatok teljesítményét (közvélemény);
ˇ ösztönözze az ipart a környezetvédelmi szempontok
fokozott figyelembe vételére, az innovációra, és a szennyezőanyag-kibocsátás
csökkentésére (szakma);
ˇ kísérje figyelemmel, hogy az iparnak és a kormányoknak
mennyiben sikerül elérni a nemzetközi egyezményekben
és jegyzőkönyvekben lefektetett célkitűzéseket (kormány).
Az EPER-re vonatkozó határozat értelmében
a tagállamok az ipari létesítmények szennyezőanyag-kibocsátásáról
az Európai Bizottságnak kötelesek jelentést tenni.
A jelentési kötelezettség több mint 50 kemikáliára (vegyi
anyagra, vagy vegyi anyag csoportra) vonatkozik, ebből
37 a légszennyezésért, 26 a vízszennyezésért felelős.
Ezek között üvegházhatást okozó gázokat, fémeket és
vegyületeiket, klórozott szerves anyagokat, policiklikus
aromás szénhidrogéneket is megtalálunk többek között.
Az anyagokról az egyes létesítmények
a helyi önkormányzatnak, vagy a nemzeti kormánynak tesznek
jelentést; ez utóbbiak feladata, hogy az adatokat a
Bizottság felé továbbítsa. Jelentési kötelezettség vonatkozik
minden olyan anyagra, melynek kibocsátása meghaladja
a megállapított minimális értéket. A Bizottság az adatokat
jelentés formájában hozza nyilvánosságra, majd az Európai
Környezetvédelmi Iroda (EEA) segítségével az Interneten
is elérhetővé teszi. Az EPER nyilvánosságra hozatalának
a tagállamok, a különböző ipari és civil szervezetek
egyaránt haszonélvezői.
Magyarország 2004 januárjában nyújtotta
be az első EPER jelentését az EU Bizottságnak, egyetlenként
a csatlakozó országok közül. A magyarországi 87 üzem
adatai várhatóan 2004. március végén kerülnek fel az
EPER honlapjára (www.eper.cec.eu.int), az EU tagállamok
és Norvégia adatai mellé. A Környezetvédelmi és Vízügyi
Minisztérium várhatóan szintén ebben az időpontban indítja
be weboldalát, amelyen az EPER magyar vonatkozású adatai
kibővítve, keresési lehetőségekkel lesznek hozzáférhetők
a nyilvánosság számára is.
A Bizottság eltökélt szándéka, hogy
az Aarhusi Egyezményben megfogalmazott célkitűzésekkel
összhangban, az EPER-t integrált és átfogó Szennyezőanyag
Kibocsátási és Átadási Nyilvántartássá (Pollutant Release
and Transfer Register: PRTR) alakítsa. A rendszerhez
csatlakozó országok kötelesek létrehozni saját PRTR
rendszerüket, melynek keretében éves lebontásban adatokat
kell gyűjteniük meghatározott forrásokból kibocsátott
és átvitt szennyező anyagokról (hazánk is aláírta a
PRTR Jegyzőkönyvet)
Rögzíteni kell a levegőbe, vízbe, talajba kibocsátott
szennyező anyagok mennyiségét és a létesítményen kívüli
hulladékátvitelt.
A PRTR rendszer 86 szennyezőanyagra
vonatkozik, az érintett tevékenységek között pedig többek
között megtaláljuk a hőerőműveket, a hulladéklerakókat
és égetőket, és a földalatti bányászatot valamint a
külszíni fejtést is. Kiemelendő, hogy az alapvető szerves
és szervetlen vegyületek ipari méretekben történő előállításánál
nincs kapacitás küszöb, azaz valamennyi üzem jelentésköteles.
Az EPER rendszerhez hasonlóan a PRTR
adatokat is nyilvánosságra kell hozni az interneten
keresztül - mind a nemzeti kormányok, mind az Európai
Bizottság szintjén.
A zöld szervezetek a kibocsátási nyilvántartások rendszerében
egyrészt koordináló, katalizáló szerepet játszhatnak
szakértelmük, nemzetközi kapcsolataik által, másrészt
fontos feladatuk lehet az eredmények nyilvánossá tétele,
magyarázata.
SEVESO II
Az 1982-ben érvénybe lépett ún. Seveso
irányelv foglalkozott eloször bizonyos ipari tevékenységek
baleseti kockázataival. 1997. elején lépett hatályba
az irányelv második változata, az úgynevezett Seveso
II, amelynek célja a megelozés, az esetleges következmények
korlátozása és a védelem magas foka.
Magyarország teljes egészében átvette a katasztrófavédelemmel
kapcsolatos jogszabályokat, amelyek a jogharmonizációs
intézményfejlesztést követően, 2002. január 1-jén léptek
hatályba.
Az Irányelv hatálya alá a meghatározott veszélyes anyagokat
küszöbmennyiségek felett tároló, gyártó, feldolgozó
létesítmények tartoznak. A követelmények betartása jelentősen
csökkenti a vegyipari tevékenységgel járó kockázatokat
és az esetleg bekövetkező balesetek következményeit.
A Seveso II irányelvben központi helyet
foglal el, hogy a biztonsági intézkedésekrol adott tájékoztatók
a közvélemény részére rendelkezésre álljanak, és azokat
mindenki megismerje. Az irányelv szerint a tagállam
kijelölt hatósága rendelkezéseivel megtilthatja bármely
létesítmény vagy üzem, azok egyes részeinek használatát,
illetve használatbavételét. Erre akkor kerülhet sor,
ha komoly hiányosságokat észlel, vagy ha az üzemelteto
nem tesz eleget jelentési kötelezettségeinek.
Egyes tanulmányok világos összefüggést
mutatnak ki a biztonságosan működő létesítmény és a
jól irányított vállalati folyamatok között, ezért az
irányelv szerint a biztonsági vezetési rendszert be
kell építeni az általános vezetési rendszerbe.
A "küszöbérték
feletti" (vagy felső
szintű) létesítményeknél biztonsági jelentés elkészítése
az előírás. Az üzemeltető ebben meghatározza a súlyos
balesetek megelőzését és elhárítását szolgáló céljait,
és a biztonsági irányítási rendszerét. ezen túlmenően
azonban, nagyon részletesen felméri tevékenységének
lehetséges kockázatait, a reálisan elképzelhető súlyos
balesetek káros hatásait, és a feltárt veszélyeztető
hatásoknak megfelelő belső védelmi rendszert hoz létre.
A biztonsági jelentés a veszélyes üzem tevékenységének
minden - a biztonságot érintő - részletére kiterjed.
Amennyiben a veszélyes anyag valamilyen
okból az üzemen kívülre kerülne, a cégnek azonnal tájékoztatnia
kell az illetékes polgármestert, hogy az megtehesse
a szükséges intézkedéseket. A lakosság biztonságára
külső védelmi terv szolgál. Ennek része a veszélyességi
övezet kialakítása, melyet a településrendezési tervbe
is be kell rajzolni. A veszélyességi övezetben létrehozandó
új beruházásokról ki kell kérni a lakosság véleményét.
|
