VEGYI ANYAGOK SZABÁLYOZÁSA

REACH | PRTR/EPER | SEVESO

REACH

Az Európai Unió 1998-ban döntötte el, hogy a vegyi anyag politika reformja nem tűrhet további halasztást. A tervezet előkészítése során már hatalmas vita alakult ki a ipar és a környezetvédelem szereplői között. Az Európai bizottság az első tervezetet 2003. október 29-én jelentette meg, de ebből új jogszabály leghamarabb 2005-ben lesz.
A jelenlegi hazai és EU-s szabályozás megkülönbözteti az 1981 előtt piacra vitt vegyi anyagokat, melyek "meglévő anyagnak" számítanak számuk 100.106. Az 1981 után bevezetett anyagokat "új anyagnak" nevezzük.
Míg az új anyagokat részletekbe menőkig tesztelni kell egészségügyi, környezeti kockázatok szempontjából, ilyen előírás nincs a több mint százezer "meglévő anyagra". A mostani rendszer támogatja a "meglévő", nem vizsgált anyagok további használatát, mert ez olcsóbb és könnyebb. Ennek eredményeképpen az 1981 óta bevezetett anyagok száma csupán mintegy 3.000.
A REACH (Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals, ami magyarul a "Vegyi Anyagok Regisztrációja, Kiértékelése és Engedélyezése") célja, hogy a vegyi anyagokat forgalomba kerülésük előtt egészségügyi és környezetvédelmi szempontból ellenőrizzék. A tervezet elsődleges jelentősége, hogy szemléletet vált: ezentúl a gyártó felelőssége lesz bizonyítani termékének biztonságosságát. Ez minden uniós országra nézve kötelező érvényű lesz. A REACH alapján megismerhetjük a gyakoribb forgalomban lévő "meglévő" anyagok egészségi és környezeti kockázatát, illetve amelyek nagyon veszélyesnek találtatnak, és a társadalmi hasznuk sem bizonyítható, be lesznek tiltva. Az új jogszabály célja az emberi egészség megóvásán túl vegyipar versenyképességének fenntartása és innovatív képességének javítása, azaz, hogy az elavult káros anyagok helyett új, korszerűbb anyagokat fejlesszenek.
A REACH várható költségei a vegyipar (2,3 milliárd) és a további felhasználók (2,8-3,6 milliárd) számára összesen 4,0-5,3 milliárd Euró költséget jelentenek a bevezetést követő 10-15 évben. Az egészségügyi és a környezetvédelmi oldalon viszont a megtérülés egy nagyságrenddel nagyobb, becslések szerint eléri az 50 milliárd Eurót a következő 30 éves periódusban.

A rendszer három részből áll, a regisztrációból, a kiértékelésből és az engedélyezésből. A REACH 2003 tavaszán megjelent változata szerint a vegyipari cégeknek minden általuk egy tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott, felhasznált vagy importált anyag egészségügyi és környezeti hatásait kell megvizsgálniuk, azaz regisztráció köteles. Ez körülbelül 30 ezer anyagra vonatkozna. A legutóbbi REACH előterjesztés szerint csak a 10 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott, felhasznált vagy importált anyagokra vonatkozna a szigorú szabályozás (ami már csak 10 ezer vegyi anyagot érintene), 1 és 10 tonna között csak egyszerűsített regisztráció lenne; illetve a polimerek (mint pl. a PVC) kikerülnének a rendelet hatóköréből. A rendszer koordinálására létrehozzák az Európai Vegyianyag Ügynökséget, mely feladata az adatok értékelése, az engedélyek megadása és az adatok nyilvánosságra hozatala lesz. Szeretnénk kiemelni, hogy a REACH jelenlegi formájában az elővigyázatosság elve háttérbe szorul, azaz számos esetben a gazdasági érdekek a környezeti és egészségügyi szempontok elé kerültek. Az új előterjesztés talán legnagyobb hiánya, hogy az engedélyeztetés során a kötelező helyettesítés elvét nem írja elő kötelezően, tehát a káros, veszélyes anyagokat nem kell helyettesíteni, még akkor sem, ha rendelkezésre áll is megfelelő és elérhető alternatíva kiváltásukra.

 

A REACH magyar vonatkozásai és hatása a vegyiparra

A vegyipari termékek és szolgáltatások piaca várhatóan érintetlen marad, mivel a fogyasztók továbbra is igényt tartanak rájuk, azzal a különbséggel, hogy elvárják azok biztonságosságát. Mindez elősegíti az innovációt, egy biztonságosabb, zöldebb termékeket előnyben részesítő rendszer keretein belül.
A vállalatoknak is komoly érdekeik fűződhetnek a REACH támogatásához, hiszen pontos és minőségi információra számíthatnak vegyianyag-beszállítóiktól. Ezen túlmenően visszanyerhetik a közvélemény bizalmát a textíliákban, bútorokban, játékokban, elektromos berendezésekben, gépkocsikban és egyéb termékekben használt vegyi anyagok iránt.
Fontos tehát felismernünk, hogy a szigorúbb vegyi anyag szabályozás új piaci lehetőségeket tárhat fel, hatására biztonságosabb, zöldebb jelenhetnek meg a piacon, a vállalatok pedig learathatják a jó hírnév és a fogyasztói bizalom gyümölcseit.


EPER - PRTR

Számos országban tettek már kísérletet az ipari források szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozó adatainak jegyzékbe, avagy adatbázisba foglalására.
Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási Jegyzék (European Pollutant Emission Register: EPER) létrehozása az Európai Tanács 96/61/EC számú Integrált Szennyezés-megelőzésről és Ellenőrzésről (IPPC) szóló irányelvének egyik alapeleme. Erről az irányelvről röviden annyit, hogy újfajta, integrált szemlélettel szabályozza a környezetre jelentős hatást gyakorló (főleg ipari) tevékenységekből származó szennyezések megelőzését és ellenőrzését. Az integrált szemlélet azt jelenti, hogy az egyes környezeti elemekbe történő kibocsátások, a hulladékgazdálkodás, a zajkibocsátás illetve a létesítmények működése és irányítása egyszerre kerül szabályozásra.

Az EPER haszna és célja

Az EPER fő célkitűzése, hogy a különféle szennyezési forrásokról összehasonlítható adatokat rögzítsen és tároljon egy integrált jegyzék vagy adatbázis formájában. Az EPER-nek mind a közvélemény, mind a szakma, mind a kormány kitűnő hasznát veszi. Az EPER célja, hogy:
ˇ a nyilvánosság számára hozzáférhető jegyzék formájában adatokat regisztráljon, ezáltal növelje a tájékoztatás, az átláthatóság és az összehasonlítás hatékonyságát; valamint, hogy összehasonlítsa az egyes létesítmények és ágazatok teljesítményét (közvélemény);
ˇ ösztönözze az ipart a környezetvédelmi szempontok fokozott figyelembe vételére, az innovációra, és a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére (szakma);
ˇ kísérje figyelemmel, hogy az iparnak és a kormányoknak mennyiben sikerül elérni a nemzetközi egyezményekben és jegyzőkönyvekben lefektetett célkitűzéseket (kormány).

Az EPER-re vonatkozó határozat értelmében a tagállamok az ipari létesítmények szennyezőanyag-kibocsátásáról az Európai Bizottságnak kötelesek jelentést tenni.
A jelentési kötelezettség több mint 50 kemikáliára (vegyi anyagra, vagy vegyi anyag csoportra) vonatkozik, ebből 37 a légszennyezésért, 26 a vízszennyezésért felelős. Ezek között üvegházhatást okozó gázokat, fémeket és vegyületeiket, klórozott szerves anyagokat, policiklikus aromás szénhidrogéneket is megtalálunk többek között.

Az anyagokról az egyes létesítmények a helyi önkormányzatnak, vagy a nemzeti kormánynak tesznek jelentést; ez utóbbiak feladata, hogy az adatokat a Bizottság felé továbbítsa. Jelentési kötelezettség vonatkozik minden olyan anyagra, melynek kibocsátása meghaladja a megállapított minimális értéket. A Bizottság az adatokat jelentés formájában hozza nyilvánosságra, majd az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEA) segítségével az Interneten is elérhetővé teszi. Az EPER nyilvánosságra hozatalának a tagállamok, a különböző ipari és civil szervezetek egyaránt haszonélvezői.

Magyarország 2004 januárjában nyújtotta be az első EPER jelentését az EU Bizottságnak, egyetlenként a csatlakozó országok közül. A magyarországi 87 üzem adatai várhatóan 2004. március végén kerülnek fel az EPER honlapjára (www.eper.cec.eu.int), az EU tagállamok és Norvégia adatai mellé. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium várhatóan szintén ebben az időpontban indítja be weboldalát, amelyen az EPER magyar vonatkozású adatai kibővítve, keresési lehetőségekkel lesznek hozzáférhetők a nyilvánosság számára is.

A Bizottság eltökélt szándéka, hogy az Aarhusi Egyezményben megfogalmazott célkitűzésekkel összhangban, az EPER-t integrált és átfogó Szennyezőanyag Kibocsátási és Átadási Nyilvántartássá (Pollutant Release and Transfer Register: PRTR) alakítsa. A rendszerhez csatlakozó országok kötelesek létrehozni saját PRTR rendszerüket, melynek keretében éves lebontásban adatokat kell gyűjteniük meghatározott forrásokból kibocsátott és átvitt szennyező anyagokról (hazánk is aláírta a PRTR Jegyzőkönyvet)
Rögzíteni kell a levegőbe, vízbe, talajba kibocsátott szennyező anyagok mennyiségét és a létesítményen kívüli hulladékátvitelt.

A PRTR rendszer 86 szennyezőanyagra vonatkozik, az érintett tevékenységek között pedig többek között megtaláljuk a hőerőműveket, a hulladéklerakókat és égetőket, és a földalatti bányászatot valamint a külszíni fejtést is. Kiemelendő, hogy az alapvető szerves és szervetlen vegyületek ipari méretekben történő előállításánál nincs kapacitás küszöb, azaz valamennyi üzem jelentésköteles.

Az EPER rendszerhez hasonlóan a PRTR adatokat is nyilvánosságra kell hozni az interneten keresztül - mind a nemzeti kormányok, mind az Európai Bizottság szintjén.
A zöld szervezetek a kibocsátási nyilvántartások rendszerében egyrészt koordináló, katalizáló szerepet játszhatnak szakértelmük, nemzetközi kapcsolataik által, másrészt fontos feladatuk lehet az eredmények nyilvánossá tétele, magyarázata.

SEVESO II

Az 1982-ben érvénybe lépett ún. Seveso irányelv foglalkozott eloször bizonyos ipari tevékenységek baleseti kockázataival. 1997. elején lépett hatályba az irányelv második változata, az úgynevezett Seveso II, amelynek célja a megelozés, az esetleges következmények korlátozása és a védelem magas foka.
Magyarország teljes egészében átvette a katasztrófavédelemmel kapcsolatos jogszabályokat, amelyek a jogharmonizációs intézményfejlesztést követően, 2002. január 1-jén léptek hatályba.

Az Irányelv hatálya alá a meghatározott veszélyes anyagokat küszöbmennyiségek felett tároló, gyártó, feldolgozó létesítmények tartoznak. A követelmények betartása jelentősen csökkenti a vegyipari tevékenységgel járó kockázatokat és az esetleg bekövetkező balesetek következményeit.

A Seveso II irányelvben központi helyet foglal el, hogy a biztonsági intézkedésekrol adott tájékoztatók a közvélemény részére rendelkezésre álljanak, és azokat mindenki megismerje. Az irányelv szerint a tagállam kijelölt hatósága rendelkezéseivel megtilthatja bármely létesítmény vagy üzem, azok egyes részeinek használatát, illetve használatbavételét. Erre akkor kerülhet sor, ha komoly hiányosságokat észlel, vagy ha az üzemelteto nem tesz eleget jelentési kötelezettségeinek.

Egyes tanulmányok világos összefüggést mutatnak ki a biztonságosan működő létesítmény és a jól irányított vállalati folyamatok között, ezért az irányelv szerint a biztonsági vezetési rendszert be kell építeni az általános vezetési rendszerbe.

A "küszöbérték feletti" (vagy felső szintű) létesítményeknél biztonsági jelentés elkészítése az előírás. Az üzemeltető ebben meghatározza a súlyos balesetek megelőzését és elhárítását szolgáló céljait, és a biztonsági irányítási rendszerét. ezen túlmenően azonban, nagyon részletesen felméri tevékenységének lehetséges kockázatait, a reálisan elképzelhető súlyos balesetek káros hatásait, és a feltárt veszélyeztető hatásoknak megfelelő belső védelmi rendszert hoz létre. A biztonsági jelentés a veszélyes üzem tevékenységének minden - a biztonságot érintő - részletére kiterjed.

Amennyiben a veszélyes anyag valamilyen okból az üzemen kívülre kerülne, a cégnek azonnal tájékoztatnia kell az illetékes polgármestert, hogy az megtehesse a szükséges intézkedéseket. A lakosság biztonságára külső védelmi terv szolgál. Ennek része a veszélyességi övezet kialakítása, melyet a településrendezési tervbe is be kell rajzolni. A veszélyességi övezetben létrehozandó új beruházásokról ki kell kérni a lakosság véleményét.