A legújabb mérések szerint az ózonréteg az Antarktisz felett sokkal gyorsabban vékonyodik, mint azt a tudósok korábban megjósolták. Az ózonréteg visszaveri a hő egy részét a Földről és véd a káros ultraibolya (UV-B) sugárzástól. Az ózonréteg csökkenésével több UV-B sugárzás éri el a bolygó felszínét. Egyéb hatások mellett ez bőrrákot, az immunrendszer gyengülését és szembetegségeket okoz.

Az ENSZ Világmeteorológiai Szervezete (WMO) augusztus 28-án közzétette, hogy a legújabb mérések szerint az ózon mennyisége kb. 30%-kal csökkent az Antarktisz napsütötte részén. "Ez riasztó folyamat. Nagyjából kétszer akkora a hiány, mint két hete volt, és ez egy sokkal nagyobb ózonlyukhoz vezethet" - nyilatkozta Taysir Al-Ghanem, a WMO szóvivője.

A WMO földi és műholdas megfigyelőrendszereinek napfényre van szükségük méréseik elvégzéséhez, tehát az új mérések akkor fognak megérkezni, mikor az Antarktisz kibukkan a téli sötétségből. Al-Ghanem megjegyezte, hogy ahogy növekszik a fény mennyisége, egyre több és több mérést fognak végezni a szervezet állomásai az Antarktiszon, lehetővé téve a csökkenés alapos vizsgálatát.

Az ózonréteg csökkenését a CFC (klór-fluorid-karbon) gázok okozzák, melyek mindennapi háztartási eszközeinkben alkalmazunk, mint pl. aeroszolok, hűtőszekrények, légkondicionálók, oldószerek és tűzoltó készülékek. Annak érdekében, hogy az ózonréteg csökkenésének gátat szabjanak, a kormányok 1985-ben elfogadták az ózonréteg védelméről szóló Bécsi Egyezményt, majd két évvel később az ózonréteg vékonyodását okozó anyagokról a Montreáli Jegyzőkönyvet, melynek célja az ózonréteg pusztulását előidéző anyagok kibocsátásának csökkentése, végső soron pedig a megszüntetése.

Van azonban még egy ok, mely nagyban hozzájárul az antarktiszi ózonlyuk fennmaradásához: az antarktiszi tél különlegesen alacsony hőmérséklete júliusban és augusztusban. Amint esik a hőmérséklet, jégkristályból álló felhők képződnek a felsőlégkörben. Ezek a felhők megfelelő körülményeket biztosítanak a különböző kémiai anyagoknak és a napfénynek, ahol reakcióba tudnak lépni a CFC gázokkal. Ez a folyamat klór-kibocsátáshoz vezet, amely megtámadja az ózont.

A lehűlt levegő a Déli-sark környezetében minden télen nyugat felé kezd mozogni. Ez az örvénylés szinte leszigeteli a levegőt az Antarktisz felett. A külső oldalon rekedt légtömegek, melyek viszonylag gazdagok ózonban, nem tudnak elkeveredni a belső légtömegekkel, és így nem tudják növelni azok ózontartalmát. A kémiai anyagok, melyek lelassítanák az ózonréteg pusztulását, így nem keverednek el az Antarktisz levegőjével. A külső melegebb levegő szintén kizáródik, ezzel meghosszabbítva a hideg időszakot a magas légkörben.

Mivel a levegő minden télen ilyen hideg az Antarktisz felett, az örvény több hónapig érintetlen marad, majd végül december környékén felbomlik. Ez az örvény a magyarázat arra, hogy miért akkor és miért ott alakul ki az ózonlyuk.

Az ózonpajzs méréseit az Antarktiszon az 50-es évek közepén kezdték el. Az ENSZ mérései mellett egyes országok (elsősorban Argentína, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Új-Zéland, Oroszország, Nagy-Britannia, Ukrajna, Egyesült Államok) is végeznek kutatásokat a témában.

Forrás: Infoterra

Lélegzet, 2000. október